A 24 éves Sara Jenkins, Columbusból (Ohio állam) származott, és volt egy utazós blogja, a Sara Sees the World (Sara látja a világot) címmel. Frissen végzett újságíróként úgy döntött, valóra váltja gyerekkori álmát: egyedül végigjárja az Appalache-ösvény egy hosszú szakaszát.
Nem volt profi túrázó, de alaposan felkészült. Hónapokat töltött az útvonalak kutatásával, tapasztalt utazók beszámolóinak olvasásával, speciális felszerelés vásárlásával. Erős, elszánt és lelkes volt. Terve az volt, hogy az egész útját dokumentálja szövegekkel, fotókkal és videókkal, amiket megoszt majd a közösségi médiában.
Június elején elbúcsúzott a családjától, és Georgiába repült, ahol az útja kezdődött. Az első hetek éppen olyanok voltak, ahogyan elképzelte: észak felé gyalogolt, sűrű erdőkön vágott át, magányos hegycsúcsokat mászott meg, és más túrázókkal találkozott, akik ugyanazt a szenvedélyt osztották. Blogja gyorsan növekedett, és bejegyzései a rácsodálkozás és szabadság érzését sugározták.
Aztán egy nap csend ereszkedett rá, mint egy súlyos kő. Nem érkeztek többé frissítések. Nem válaszolt az üzenetekre. A telefonja ki volt kapcsolva. Erdőőrök és rendőrök átfésülték a környéket, de egyetlen nyomot sem találtak. Csak az apja nem adta fel. Két éven át járta végig egyedül az ösvényt, abban reménykedve, hogy rátalál a lányára.
Végül Virginiában, amikor egy vidéki úton egy gazdával beszélgetett, valami megállította. Egy kukoricaföld közepén furcsa madárijesztőt látott – rajta egy sapkával, ami fájdalmasan ismerős volt. Közelebb ment, és amit felfedezett, elállította a lélegzetét: nem egy bábu volt, hanem egy emberi csontváz, hosszú, sötét hajtincsekkel, és ugyanazzal a sapkával, amit Sara viselt az eltűnésének napján.
A test egy fakereszthez volt kötözve, korhadt szalmával átszőve, kitéve napnak, szélnek – mintha a táj része lett volna. Azonnal értesítették a rendőrséget. Több igazságügyi vizsgálat után beigazolódott a felfoghatatlan: a maradványok Sara Jenkinshez tartoztak. Végig ott volt – mindenki szeme láttára –, egy fiatal álmodozó nő szomorú, hátborzongató jelképévé válva.
A gazdát soha nem vádolták meg. Nem találtak elég bizonyítékot. Senki sem tudta, ki és miért tette oda. A rejtély megmaradt, és csak az emlék él tovább a közösségi médiában erről a gyönyörű, kalandvágyó fiatal nőről.
