Eddig csak gondolkodtam rajta, hogy kimenjek-e október 23-án a TISZA ünnepi megemlékezésére, de most végleg eldőlt.
Kikérem magamnak, hogy automatikusan „háborús uszítónak” bélyegezzenek mindenkit (beleértve engem is), aki nem ért egyet a kormány döntéseivel, kommunikációjával vagy működésével.
Ez a retorika gusztustalanul megosztó, és kizárólag arra szolgál, hogy a hatalom megtartása érdekében a társadalmat két törzsre ossza: „mi, békeszerető hazafiak” vs. „ők, a háborús ügynökök”. Egy ország vezetéséhez ez méltatlan. A társadalmi árkok ásása és a közpénz-százmilliárdokból futtatott gyűlöletkeltés közben pedig az Magyarország csendben esik szét alattunk, miközben a közbeszéd és az emberek mentális egészsége soha nem látott mélységekbe süllyed.
Ezt a módszert már láttuk, ismerjük. Pontosan erről szólt a Szovjetunióból érkező kommunista propaganda pár évtizeddel ezelőtt:
„A szocialista béketábor népei vállvetve állnak ellen az imperialista háborús uszítók terveinek, mert csak a dolgozók hatalma garantálhatja a valódi békét a népek között.”
Ez a logika éled újra ma is: mi vagyunk a béke, ők a háború. Mi vagyunk az erkölcsi magaslaton, ők a gonoszak. Mi vagyunk a jók, ők a rosszak. Ellenség. Nem ellenfél, ellenség. Ellenség, akit el kell pusztítani -mivel ez a harc természete: ha nem te pusztítod el őket, akkor ők fognak téged.
Ezt kapjuk: kormányzás helyett ellenségképet, ideológiai harcot és vég nélküli, már az emberek lelkét megnyomorító mennyiségű államilag vezérelt valósághajlítást és propagandát.
Kádár apánk elégedetten csettintene: szellemi öröksége köszöni, jól van, és vígan menetel tovább.
(És tali akkor ezek szerint október 23-án a háborús agitátorok menetén!)
