Komoly visszhangot váltott ki, amikor egy Tisza-rendezvényen néhány résztvevő látványosan kifeszített egy ukrán zászlót a tömegben. Az eset gyorsan terjedt a közösségi médiában, sokan provokációnak tartották a jelenetet, különösen azért, mert a rendezvény témája nem kapcsolódott közvetlenül Ukrajnához.
Azóta az akció résztvevői is megszólaltak, és megpróbálták megmagyarázni, miért döntöttek a zászló kifeszítése mellett. A magyarázatuk azonban sokak szerint inkább különös, mint meggyőző.
Az érintettek azt állították, hogy nem provokációról volt szó, hanem egyszerű szolidaritási gesztusról. Szerintük a zászló kifeszítése egy általános üzenet volt a béke és az együttérzés mellett, és nem akartak politikai vitát gerjeszteni.
Ez az érvelés azonban sokak szemében nehezen hihető. Kritikusok szerint egy politikai rendezvényen, ahol eleve feszült a hangulat, pontosan tudni lehet, hogy egy ilyen szimbólum milyen reakciókat vált ki. Éppen ezért szerintük nehéz komolyan venni azt az állítást, hogy a résztvevők ne számoltak volna a botránnyal vagy a figyelemmel.
Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy a politikai rendezvényeken megjelenő látványos akciók ritkán spontán döntések. Gyakran tudatosan megtervezett gesztusokról van szó, amelyek célja a médiavisszhang és a politikai üzenet erősítése.
A zászlót kifeszítők magyarázata így inkább újabb kérdéseket vetett fel, mintsem lezárta volna a vitát. A közvélemény egy része továbbra is úgy véli: az akció inkább provokáció volt, amelynek utólag próbáltak ártalmatlanabb jelentést adni.
Az eset jól mutatja, mennyire könnyen válhat egyetlen szimbólum politikai viták kiindulópontjává – különösen egy olyan időszakban, amikor a közéleti feszültségek amúgy is magasak.
