Van öt gyermeke. És hat unokája.
Amikor ezt kimondjuk, nem egy politikus jut eszembe.
Hanem egy édesapa. Egy nagypapa. Egy család.
És most azt halljuk, hogy a családját megfenyegették.
Őszintén kérdezem:
milyen világ az, ahol gyerekek és unokák kerülnek célkeresztbe?
Én is öt gyermek édesanyja vagyok.
Igaz, még nincsenek unokáim – de pontosan tudom, milyen érzés az, amikor reggel elindulnak otthonról.
Az ember utánuk néz.
És csak azt szeretné, hogy biztonságban legyenek.
Ez a legalapvetőbb emberi érzés.
Ezért számomra teljesen döbbenetes, amikor egy politikai vitában családtagok kerülnek célkeresztbe.
Gyerekek. Unokák.
Mert ha ezt elfogadjuk, akkor egy olyan világ felé indulunk, ahol már semmi sem szent.
Én nem akarok ilyen világban élni.
Egy olyan országban szeretnék élni,
ahol lehet vitázni, lehet másként gondolkodni,
de a család szent és sérthetetlen.
Mert amikor a család kerül támadás alá,
akkor az már nem politika.
Az már a normalitás határának átlépése.
És azt hiszem, ebben sokkal többen értünk egyet, mint gondolnánk.
