Épp olvasom, hogy a Fidesz-maffia petíciót indított Sulyok Tamás hatalomban tartásáért. Ha esetleg nem tűnt volna fel az elvtársaknak, április 12-én már lezajlott egy meglehetősen nagymintás, országos "petíció", amelyen magyarok milliói szavaztak arra, hogy a NER összes bábja takarodjon végre a közéletből. Elhiszem, hogy Demeter Szilárd és Kövér László gyászfeldolgozása még csak ott tart, hogy "kütyükkel" agymosott fiatalokról beszél, meg arról, hogy nem a Fidesz nem értette meg az új generációt, hanem "a fiatalok csúsztak ki a nemzeti kultúrából", de lennének szívesek végre tudomásul venni, hogy a választási kampánynak vége van?
Nem, nem Borbás Marcsi tehet a NER bukásáról, de még csak nem is a "hindu bálványistenek", a ránk szabadított "ószövetségi démonok", vagy tudja a fene, mit hallucinált még össze Jeszenszky Zsolt - akinek ezúton is kívánok mielőbbi jobbulást! A vereség valódi oka, hogy még egy ekkora gigantikus pofon után is annyira ostobának nézik a magyarokat, hogy azt hiszik: ezt a szánalmas, izzadságszagú kapálózást minden további nélkül le fogják nyelni.
Jelentem: nem nyert. Ha érdekli őket, miből lett végérvényesen elege a magyaroknak, akkor pontosan ebből az arroganciából. Abból, hogy alig egy héttel az április 12-i földindulás után még mindig ott tartanak, hogy annyira lenéznek minket, hogy Budai Gyula Magyar Péteren kéri számon a benzinárakat, mintha nem tudná ő is pontosan, hogy a döntéseket egészen májusig Orbán Viktor ügyvezető kormánya hozza.
Abból lett végleg elég, hogy miközben "Orbán Viktor-mentő hadműveletről" szólnak a Fideszen belülről a hírek, Kocsis Máté úgy papol megújulásról, hogy még azzal sem számolt el, hogy az elmúlt másfél évben mégis mi a fenére fizetett ki havi nettó 1,3 millió forintot az adófizetők pénzéből Tóth Gabinak. Ugye nem gondolta, hogy ezt el fogjuk felejteni?
Elvtársak: önöknek tényleg nem tűnt fel, hányan ünnepelték a bukásukat április 12-én? Szívesen átküldöm a bukott miniszterelnöknek a videókat, csináltam magam is épp eleget, ha esetleg lemaradt volna róluk. Bár ezt erősen kétlem, tekintve, hogy egy hete mástól sem hangos a világsajtó, csak a pesti utcákon hömpölygő, ünneplő tömegtől. Szerintük mégis mennyire kellett rühellnie őket a magyaroknak ahhoz, hogy ilyen kitörő eufóriával reagáljanak a bukásukra?
Ha szorult volna beléjük egy csepp önkritika, már rég szedték volna a sátorfájukat, és leszegett fejjel várnák most a felelősségre vonást. A valódi megújulás ugyanis pontosan ezzel kezdődik: igazságszolgáltatással. Vagy hogy a bukott rendszer főbűnösét idézzem: tavaszi nagytakarítással.
