Márki Zay Péter írása:
Ma az ország figyelme Sulyok Tamásra vetül. Lejárt ugyanis az a törvényes határidő, amelyen belül a köztársasági elnök dönthet az Országgyűlés által elfogadott Alaptörvény 17. módosításának sorsáról.
Aláírhatja - ez lenne a helyes -, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, vagy olyan politikai döntést hozhat, amely túlmutat a jogi lehetőségeken.
Sulyoknak lehetett volna méltósággal is távoznia.
Kimondhatta volna a választásokat követően, hogy Magyarországon rendszerváltás történt, amely több egy kormányváltásnál, ezért egy új politikai és közjogi korszak kezdetére tekintettel azzal szeretné ezt elősegíteni, hogy lemond.
Sajnos a köztársasági elnöki működését nem a jogállamiság, az emberi méltóság és a gyermekvédelem következetes képviselete határozta meg, hanem hallgatásával, mulasztásaival és döntéseivel - megbízójához hűen - Orbán rezsimjét védelmezte, nem a jogállamiságot és nem is az emberi jogokat.
E függőség elkerülése érdekében és nem saját érdekből hangsúlyozom, hogy célszerű az lenne, hogy a jövendő köztársasági elnököket közvetlenül a nép, és ne a mindenkori hatalmi többség válassza.
Sulyok Tamás ma már bármelyik döntést is hozza, a történelem Orbán rezsimjének kiszolgálójaként fogja említeni, amelynek csúfos véget ért. Kevesebb megjelenítése
