Egy bölcs tanár egyszer lufikat hozott az iskolába, azt mondta a diákoknak, hogy fújják fel őket, és írják fel a nevüket az egyikre. Miután a gyerekek bedobták a lufikat a folyosóra, a tanár átment a folyosón összekeverve őket. Öt percet kaptak a gyerekeknek, hogy megtalálják a nevükkel rendelkező lufit, de bár őrülten keresték, senki sem találta meg a saját léggömbjét.
Majd azt mondta a tanár, hogy vigyék a hozzájuk legközelebb álló lufit, és adják oda annak, akinek rajta van a neve. Kevesebb mint két perc alatt mindenki a saját lufiját fogta.
A tanár azt mondta a gyerekeknek: ′′ Ezek a lufik olyanok, mint a boldogság. Nem találjuk meg, amikor csak a sajátunkat keressük. De ha más boldogságával törődünk... az végül is segít megtalálni a sajátunkat."
