Elképesztő lelkierővel ma egy rövid időre visszatért Bronz Gábor oda, ahol élete tündérmeséből egy szempillantás alatt pokollá változott.
A kétgyermekes édesapa a XI. kerületi panelház tövében a mécseseket rendezgette, közben pedig többször megsimogatta a feleségéről kirakott fényképet, amelyen Erzsébet (†41) még boldogan mosolyog. Gábor azt mondja: a szíve majd megszakad, annyira fáj élete szerelmének elvesztése, de mégis valamiféle megnyugvást talál, amíg a háznál van, ahol olyan nagy boldogságban együtt éltek, egészen péntek délutánig.
Ekkor ugyanis, mint megírtuk, egy férfi, aki a 14. emelet folyosói erkélyéről a mélyben vetette magát, éppen a két gyerekével a játszótérre igyekvő Erzsébetre zuhant. A tragédiát egyikük sem élte túl. A hároméves Mártonnak és féléves kishúgának, Boglárkának csodával határos módon semmi baja nem lett.
– Egy ideig karanténban voltunk, amikor azonban a háziorvos közölte, hogy egyikünk sem kapta el a fertőzést, első gondolatunk a játszótér volt. A lakásunk 32 négyzetméter csupán, ami nagyon szűkös négyünknek, így boldogok voltunk, hogy végre kimehetünk. Együtt indultunk el, csak nekem eszembe jutott, hogy átöltözöm futóruhába, és kocogok egyet. Így Erzsébeték elindultak lefelé, én pedig vissza a lakásba. Még a folyosón voltam, amikor nagyon furcsa, puffanásszerű hangot hallottam. Rossz érzésem lett, ezért a 12. emeleti folyosóról lenéztem, és borzalmas dolgokat láttam. Ahogy bírtam, lerohantam, felkaptam a földön fekvő feleségemet, próbáltam úgy fogni az arcát, hogy a vér ne a torkába ömöljön vissza. A kisfiamat közben egy szomszéd nyugtatgatta, de vigasztalhatatlan volt, mondtam neki, hogy jöjjön apához, és adjon nagyon sok puszit neki. Csak azért csináltam, hogy mögém kerüljön, és ne lássa így az édesanyját – mondta könnyekkel küszködve Gábor.
Végül megjöttek a mentősök, akiknek nagyon hálás az édesapa, mert szerinte csak azért vitték be a pici babát, Boglárkát a kórházba, hogy a család ne lássa, ahogy Erzsébet életéért küzdenek.
– Szerencsére a két gyereknek nem lett semmi baja, ami meggyőződésem szerint Erzsébetnek köszönhető. Amikor ráesett a férfi, és elzuhant, esés közben lökött egyet a babakocsin, így a mózeskosár kirepült, és Boglárka ennek köszönheti az életét. A kisfiam úgy tudja, hogy az édesanyja nagyon beteg, és ezért kórházban van, de nem akar bemenni hozzá. Szerintem tudja, hogy hazudok neki, de annyira bölcs, hogy rám hagyja. Úgy gondolom, hogy Erzsébet lelke belém költözött. Itt él bennem tovább a világ legerősebb és legcsodálatosabb asszonya. Gyönyörű és felemelő életet éltünk együtt, és most ezt a csodát nekem kell egyedül megteremteni a gyerekeknek. Szerencsére a családom nagyon sokat segít – mesélte Gábor.
Boglárka is belehalhatott volna az öngyilkos ugrásába, de anyja odébblökte a babakocsit, a kislány pedig kiesett a mózeskosárral együtt
Boglárka is belehalhatott volna az öngyilkos ugrásába, de anyja odébblökte a babakocsit, a kislány pedig kiesett a mózeskosárral együtt
Gábor azt mondja, hogy az öngyilkosságot elkövető Jánossal (†42) kapcsolatban bármilyen meglepő, semmiféle érzése nincsen. Arról azonban meg van győződve, hogy felesége egy csodaszép felhőn ülve rettentően dühös rá.
