A tizenegyes kocsmazárások egyáltalán nem mentenek életet, ellenkezőleg, veszélyeztetik: ezzel az egy döntéssel a fővárosi vendéglátás, ami amúgy is nyakig ül a szarban, megkapta a kegyelemdöfést, kezdődhetnek az elbocsátások.
A magam részéről eddig azon voltam, hogy megtartsam az alkalmazottaimat, és ha mégsem tudom, segítsek nekik elhelyezkedni valamelyik kereskedelmi partnernél. Most sokukat kénytelen leszek elbocsátani, a kereskedelmi partnereimnek pedig éppúgy tele a postaládájuk életrajzokkal, mint az enyém.
Mondanám, hogy álljanak katonának, de mivel én is eltöltöttem négy évet a kötelékben, inkább nem mondom. Nem jó hely az. Értem, hogy a vírus veszélyes, de a történelem tanúsága szerint a munkanélküli, lehetőségeitől megfosztott tömeg még veszélyesebb. Háromszázezer felett járhatunk (de ki számolja...), és a tegnapi döntéssel országszerte további tízezrek vesztik el az állásukat. Ráadásul ezzel fiatalok és egyetem mellett dolgozók bukják nagy számban a lehetőségeiket a diplomára (pedig akik dolgoznak mellette, azok általában nem anya meg apa pénzén kamaszkodnak a mamahotelben 30 éves korukig). És ez a válság, bármennyire is úgy tűnik, még nem kezdődött el. Nem jó irányba indul a történelem. Dicsértessék!
A tizenegyes kocsmazárások egyáltalán nem mentenek életet, ellenkezőleg, veszélyeztetik: ezzel az egy döntéssel a...
Közzétette: Tibi atya – 2020. szeptember 19., szombat
