.

Volt idő, amikor a szomszédok átjártak mindennap egymáshoz, és beszélgettek..amikor a szónak..



Nem telefonáltak, vagy chat-eltek egymással... Már, ha egyáltalán ismerik egymást ma annyira a szomszédok, hogy chetelhessenek... 

 Rég volt...

Nagymama akkoriban felkelt, elintézte a reggeli dolgokat, aztán kiment az utcára.

Elseperte a járdát, közben beszélgetett az arra járókkal. 

Nagy eséllyel kijött a szembe szomszéd, aztán a közvetlen is, váltottak pár szót.  

Aztán bement reggelizni, majd jött a következő vendég.  

Mivel udvaros lakás volt - városi - három lakás volt közvetlenül egymás mellett. Tudta mindenki a másikról mi történik. 

Ez a szomszéd, aki közvetlen mellette lakott az udvaron minden nap bejött.

Nagyjából egy korabeliek voltak, elmondták egymásnak a kínjukat, megnézték: a másik felébredt-e, rendben mennek-e a dolgok, nem kell segítség. 

Mivel a szomszéd még jobban mozgott, minden nap megkérdezte: kell-e valamit a boltból hozni. 

Általában "nem" volt a felelet, de az akarat legalább meg volt.

Aztán legtöbbször megittak egy feketét. Azzal is telt az idő. Beszélgettek még egyet: mindketten elmondták mi van a gyerekekkel, unokákkal. A távollévők mikorra jelezték érkezésük.

Egymás mellett laktak, tudtak egymásról mindent. Ismerték a rokonokat név szerint. Sőt, ha megérkeztek nagy eséllyel még aznap betértek pár szóra, sokszor még ajándékot is hoztak.

A hátsókkal is így volt, csak ők családostul voltak, nekik meg volt a saját életük, de ettől függetlenül minden nap váltottak pár szót munkáról, gyerekekről, egészségről.

Észrevették egymásról, ha valami baj volt.  

Szaladtak orvosért, mentőért  - ami akkor még messze volt, hisz nem volt telefon - ha baj volt. 

Sokszor a szembe szomszéd is átnézett délután. Hozott egy kis süteményt, vagy épp egy receptet kért, tanácsot - hogy kell valamit csinálni.

Azok családját is ismerte. Hisz ott nőttek fel a gyerekek szemben. Látta őket óvodásként, kisgyerekként, aztán tudta, mikor kérték meg a lányok kezét, meghívták az esküvőjükre, aztán mikor megérkeztek az unokák, azokról is tudott - sőt, a lányok meghívták magukhoz látogatóba, hogy megmutassák az utódot. 

Mindent személyesen. Beszélgettek, beszélgettek, beszélgettek.

Manapság ott az okos telefon, az internet, a Facebook - mégis sokkal kevesebbet tudunk egymásról. Mert csak látunk egy fotót, azt lájkoljuk, de valójában másnap már azt se tudtuk, hogy ki osztotta meg... 

Népszerű bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Keresés ebben a blogban

Érdekes cikkek

Érdekességek

Ajánlott bejegyzések

Címkék