Ma ünnepli a 73. születésnapját Gálvölgyi János, aki a rá jellemző vidámsággal mesélt az elmúlt időszakról, munkáról, pihenésről, karanténkilókról és arról, mi tölti ki az estéit a színház helyett.
Hogyan ünnepli a születésnapját?
Még nem tudom, nem én szoktam szervezni ezeket az összejöveteleket. Igazából olyan nagy ünneplésre nincs ok, örülünk, hogy megértük. Ha fiatalodnék, azt megünnepelném, de az öregedést nem érdemes. Persze, csoda, hogy ezt is megéltem, főleg, hogy milyen sok pályatárs ment el az utóbbi időben.
Elgondolkodik ilyenkor az elmúláson is?
Persze, bár nem szeretik a lányaim, ha az elmúlásról beszélek. De nem szoktam túlzásba vinni azért ezeket a gondolatokat. Bár amikor 50 éves lettem, egy ismerősöm pedig azt találta mondani, hogy még egyszer ennyit, akkor lehülyéztem. Bármikor történhet bármi, és az ember nem nagyon lát százéves embereket szaladgálni az utcán.
Ezért döntött úgy néhány éve, hogy felajánlja a szerveit?
Igen, bár nem tudom, mire használhatók még ennyi idősen a szerveim, de ezt nagyon fontos dolognak tartom.
Ez is érdekelheti: Gálvölgyi János: „Azért annak külön örülök, hogy még ilyen jó a memóriám”
Néhány éve igen fontos volt ez a téma, mivel unokája, Simon is vesetranszplantációra szorult.
Igen, akkor ő az édesapjától kapott vesét. Ezért is tartom ezt ilyen fontosnak. Annyi rossz dolog van az életben, ha tehetünk valami jót, akkor tegyük meg. Egyébként, ha jól tudom, bárkinek felhasználhatják a szerveit a halála után, hacsak nem rendelkezik ennek az ellenkezőjéről.
