.

Levél az anyának, aki sírásig alázta a fiát az 1-es villamoson



Nem szólok bele, hogy egy ismeretlen hogyan nevelje a gyerekét. De amikor (verbális vagy fizikai) erőszakkal találkozom az utcán, nem tudom megállni, hogy ne szóljak apunak vagy anyunak, hogy ne csináljon lelki nyomorékot a gyerekéből.


Nincs gyerekem. De nagyon remélem, hogy egyszer még a testem partner lesz abban, hogy én is anya lehessek. Vannak érzéseim arról, hogy milyen lehet anyának lenni, ahogyan arról is, hogyan szeretném nevelni a gyerekemet. De pontosan tudom, hogy vannak minden higgadtságot és tervet felülmúló helyzetek, amikor a gyerek elszaladt mellőled a játszótéren, s te már nem is látod, vagy a kamasz eltitkolja, hogy annyira nem megy a matek, hogy már a második karót hozza haza. Biztos, hogy vannak helyzetek, amikor elszakad a cérna, de nem tudom elképzelni, hogy nyilvánosan (vagy otthon, a négy fal között) erőből, verbálisan ennyire bántsam a gyerekemet…


Mindig zenét hallgatok, ha tömegközlekedem. De ma reggel így sem sikerült elnyomnom a kiabáló, agresszív hangodat a mozgólépcsőn. A villamoshoz igyekeztél, melletted pedig leszegett fejjel állt egy nagyon vékony, kilenc év körüli kisfiú. Csak foszlányokat hallattam:


„ha még egyszer ilyen hülye leszel, megbánod”


„hülye”


„elegem van belőled”


„mozogj már, te!”


Mire felértünk a megállóhoz, a körút zajos forgalma sem tudta elnyomni a hangodat. Agresszív volt a tekinteted, ahogy a szavaid is egyre keményebbek lettek. Láttam már ilyet. Nem tudom, mit tettél volna, ha nem állnak melletted az emberek. Közben az egyébként elképesztően „nagyfiús”, szép arcú fiad, egyre csak ment össze a megaláztatástól. Egyre görnyedtebb lett a háta, csak a földet bámulta.


„Nézz rám! Ne bőgj! Mondom, NE bőgj!”


Beletúrt a zsebébe, és egy zsebkendővel letörölte a könnyét a falfehér arcáról. Nagyon szerettem volna odamenni hozzá. Nagyon szerettem volna megölelni, szerettem volna a barna kabátján keresztül a vállára tenni a kezemet, hogy erőt adjak neki. Szerettem volna elmondani, hogy az anyja frusztrált, és a szavai bármennyire is fájnak, dühből jönnek. Szereti őt. Helyette kitéptem a fülhallgatót a fülemből, és azt kiabáltam:


Jézusom! Elég!


Eléd álltam, és némán bámultalak. Elfordítottad a fejedet, és elindultál az ülések felé.


„Ülj oda!” – parancsoltál rá a gyerekre, majd a vállát, kicsit sem gondoskodóan, magad mellé húztad.


Ő ült, és sírt. Bámulta a földet. Te pedig tovább morogtál, puffogtál, és szidalmaztál. Tetted ezt azzal a gyerekkel, azzal az emberrel, akit mindennél jobban szeretsz. Akinek a védelmezése első számú dolog az életedben, de most bántottad. Verbálisan kapta tőled sorozatban a pofonokat. Ne haragudj rám. Nem akarok pálcát törni feletted, de így születnek a jövő lelki nyomorék felnőttjei. Tudom, hogy sok a gond. De nem azért szülünk gyermeket, hogy úgy marjunk bele, mint egy mérges kígyó. Két sérült ember szállt fel aznap a villamosra. Te voltál az egyik, a fiad a másik. Nincs ez így jól.

Népszerű bejegyzések

.

Népszerű bejegyzések

Oldalak