Botrány, Damu Roland temetéséről ki vannak tiltva a szülei, a testvére és a felesége


Botrány, Damu Roland temetéséről ki vannak tiltva a szülei, a testvére és a felesége



Amint arról a Kékvillogó is beszámolt a 47 éves Damu Roland vasárnap éjjel koronavírus-fertőzés következtében elhunyt. A színész hetek óta küzdött betegségével és kórházról kórházra szállították, ám az orvosok már nem tudták megmenteni az életét. Rolandot mélyaltatásban, lélegeztetőgépen, majd műtüdőn kezelték. Miután bevitte a mentő, mindössze három napig volt magánál. A színész szinte készült a halálra, nagynénjétől azt kérte, a családból csak ő, az unokotestvére Éva, néhány rokon és barát vegyen részt, azonban kérése szerint a szülei nem lehetnek jelen a szertartáson.


Az utolsó kérése

Damu Roland temetése kapcsán a Blikknek beszélt a színész Angliában élő unokatestvére Zita, aki a lapnak elárulta, Roland azt kérte: se a testvéreit, se pedig a szüleit ne hívják meg. A színész mindezt a nagynénjének Évának mondta, akkor, amikor már az intenzíven feküdt, gyakorlatilag ezek voltak az utolsó szavai. A Kékvillogó.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el!



Együtt nőttek fel

Zita és Roland kvázi együtt nőttek fel, szinte testvérként, ugyanis Roland Zita édesanyjánál, Évánál és annak szüleinél nevelkedett. “Mindent együtt csináltunk, egymás melletti szobában aludtunk, együtt lettünk rockerek, sőt, a színjátszó szakkörre is együtt kezdtünk el járni. Zenekart akartunk alapítani, de aztán ő elment színésznek Budapestre. Kértem, vigyen magával, ígérte, majd visszajön értem. Persze, nem jött, csak amikor már megszületett a legnagyobb fia, Andor, aki csak egy évvel idősebb az én fiamnál. Tartottuk a kapcsolatot, és amikor anyuék a fővárosba költöztek, végre ismét volt a közelben családja, támasza” – mondta a lapnak Zita, majd így folytatta:


Pokoli gyerekkor

“Akkor is bolondoztunk, bár már volt egy kis szomorúság is benne. A gyerekkora pokoli volt, sosem kapott elég szeretetet, hatalmas éhség élt benne azért, hogy szeressék, elfogadják. Voltak persze, hibái, az itallal is meggyűlt a baja, de szabadult volna ő is. Volt, hogy sírva hívta az édesanyámat, hogy vigye kórházba, mert belehal az ivásba. Kértük, ne kövesse a szüleit ezen az úton, látta a rossz példát. Újra és újra nekifutott, a halála előtt már tiszta volt, nem ivott, nem dohányzott.”