Olyan fogalmak szuszognak bennem: mint Advent, készülődés, békesség, egymásra figyelés, csodavárás, hála, jóság. Helyette kívül harcot látok, békétlenséget, félelemkeltést, hazárdírozást... Nem szoktam közéleti szereplőkről írni, de az egyensúly jegyében most megteszem. A gyomrom fordul ki, ha Csollány Szilveszterről szóló cikkek, hírek jönnek velem szemben. Oltott, oltatlan? Sorsa legyen elrettentő példa mások számára?
Ízekre koncolnak egy embert azért, hogy legyen miről csámcsogniuk. Helyettük szégyellem magam. Csollány Szilveszter egy ikonikus sportolónk, olimpiai büszkeségünk, aki ilyen módon beírta hazánkat a világtörténelembe. Édesapja és társa valakinek, másoknak barátja, rokona, ismerőse, és a legfontosabb, hogy az élete csatáját vívja. Engem nem érdekel volt e oltva, ha igen, hányszor, mivel, ahogy az sem, hogy milyen hitrendszer szerint alakította mindennapjait. Az embertársunk, akiért ha többet nem is tehetünk, jó szívvel gondoljunk rá. A gyűlölködőket hiába figyelmeztetném: ,ne ítélj, hogy ne ítéltess,- sajnos elfelejtették.
De a többiek, ha megállnak a rohanásban, gondoljanak rá is, sok ember energiája hegyeket képes megmozgatni. Ne felejtsük el, ez a mostani a csodák ideje. Tiszta szívből imádkozom Szilveszter és minden betegtársa gyógyulásáért.
