Ott cseszed el, hogy beszállsz a dominanciaharcba.
Beszól neked egy velőset a kisebbségi komplexusos kollégád, az elnyomó párod, vagy a random piperkőc, aki azt képzeli, hogy ő szarta ki magából a világegyetemet, neked pedig mi az automatikus reakciód erre? Hebegve próbálod menteni az önbecsülésedet, vagy magadból kikelve harcolsz, hogy Te legyél az erősebb.
Pedig ez nem nehéz.
Az ilyen embereknek ugyanis pontosan annyi az ereje, amennyi a Te gyengeséged. Pontosan annyira tudnak ledominálni Téged, amennyire bizonytalan vagy a saját értékességedben. Nem önmagukban erősek, hanem csak a környezetük gyengeségéhez képest.
Oké, ez az elmélet. De mit tehetsz a gyakorlatban, hogy ne tudjanak lenyomni az ilyen emberek? Hogyan állj ki magadért, amikor megpróbálnak megalázni? Hogyan tudod legyőzni azokat, akik szívják a véredet?
A kulcs a harc nélküli győzelem.
Tudom, nehéz megállni, hogy ne szállj be a szardobálásba. Sőt, úgy érzed, hogy ha szó nélkül hagyod a dolgot, azzal csak jóváhagyod a bántalmazásodat. Azzal csak erőt adsz a másiknak, hogy egész nyugodtan csináljon bármit, amit csak akar. Ám a valóság picit máshogy fest.
Ugyanabban a gályában húzva nem sok esélyed van a győzelemre.
Mert rabszolga vagy. Az elismerés iránti vágyad rabszolgája. A munkahelyed, a párod, a főnököd, vagy a random akárki rabszolgája. Ahogy rabszolga az elnyomód is. Ő Tőled függ - pontosabban attól, hogy alárendeled-e magad az akaratának, a beszólásainak, az uralkodási vágyának.
Két rabszolga ugyanabban a gályában. Hiába harcolsz vele, nem neki ártasz a legtöbbet, hanem saját magadnak - méghozzá azzal, hogy benne tartod magad a gályában. Húzod az evezőt, néha megpróbálsz odacsapni a támadódnak, de holnap is ugyanott sorvadsz, ugyanabban a gályában.
A harc nélküli győzelem arról szól, hogy kiszállsz a gályából. Magára hagyod a kötekedőt a gondolataival, nem akarod őt meggyőzni, és nem akarod már bizonygatni az értékességedet sem, hanem kizárólag arra fókuszálsz, ami előrevisz az életedben.
És míg ő egy helyben ácsorog és rád mutogat, addig Te egyre több mindent érsz el a munkádban, a magánéletedben, a személyes fejlődésedben. És ahogy egyre nagyobbá válsz, úgy látszik ő már egyre kisebbnek melletted.
Harc nélküli győzelem. Nem a támadóddal közös gályában csapkodsz a lapáttal két húzás között, hanem felépíted magadnak azt az életet, amelyben a gályarabokat már a partról nézheted.
Mert senkinek sem olyan hosszú a lapátja, hogy a lelki béke szigetéig elérjen.
