Ryan Robertson 2009-ben vesztette életét, miután túladagolta magát. Édesanyja, Linda Robertson eredetileg 2013-ban osztotta meg fia történetét a Facebookon, és azóta még számos más platformon is abban a reményben, hogy segíthet más családoknak, akik azzal küzdenek, hogy elfogadják gyerekeik szexuális irányultságát.
Ryan 12 éves korában, 2001. november 20-án mondta el először az édesanyjának, hogy meleg. A nő éppen munkában volt, és a fia egy chatbeszélgetésben írt neki. Lindát sokkolta a bejelentés, és bár biztosította a fiát, hogy továbbra is ugyanúgy szereti, és ez soha nem fog megváltozni, mégsem tudta elfogadni a tényeket. „Mi a helyzet azzal, hogy mit gondol Isten ezekről a vágyakról?” – kérdezte a fiát. Mire Ryan azt felelte, hogy tisztában van ezzel, de teljesen össze van zavarodva.
„Nagyon megdöbbentünk. Nem mintha nem ismertünk volna és nem szerettünk volna meleg embereket – az egyetlen bátyám évekkel korábban bevallotta, hogy meleg, és imádjuk őt” – magyarázta Linda, de azt is hozzátette, hogy soha nem számított rá, hogy a fia is meleg lehet.
„A félelem volt az az érzelem, amely úrrá lett rajtunk, ébren tartott éjszakánként, és sajnálatos módon minden reakciónkra hatással volt a következő hat évben” – tette hozzá.
A következő hat évben ugyanis megpróbálták meggyőzni Ryant, hogy válasszon másik utat, és kérje Isten segítségét, hogy megváltozzanak a vágyai. Elmondták neki, hogy még fiatal, és az, ha esetleg vannak érzései más fiúk iránt, még nem jelentik azt, hogy biztosan meleg. „Még nem tudod, ki vagy. A személyazonosságod nem az, hogy meleg vagy, hanem az, hogy Isten gyermeke vagy” – mondták neki.
„Szeretünk téged. Ezen semmi sem változtat. De ha Jézust akarod követni, a szentség az egyetlen lehetőséged. Azt kell választanod, hogy követed Jézust, bármi is történjen. És mivel tudod, mit mond a Biblia, és mivel Istent akarod követni, a szexualitásod elfogadása NEM opció.”
Linda és a férje őszintén hittek abban, hogy ezzel segítenek a fiúknak, és Ryan mindent megpróbált, hogy azt tegye, amit szülei – és szerintük Isten – vártak tőle. Mindig is vonzották a spirituális dolgok, és hitt Istenben, ezért megpróbált megfelelni. Egész részeket memorizált a Szentírásból, imádkozott Istenhez, hogy segítsen neki a lányokhoz vonzódni, hetente találkozott az ifjúsági lelkészével, és elment minden ifjúsági csoport rendezvényére és bibliatanulmányozására. Elolvasta az összes keresztény könyvet, amit csak talált a témában, megpróbálta megérteni, honnan erednek ezek a vágyak, és reparatív terápiára járt, hogy megváltoztassa irányultságát.
„Úgy gondoltuk, hogy megértjük annak az áldozatnak a nagyságát, amelyet mi – és Isten – kérünk. És tudtuk, hogy ez az áldozat a bőséges élethez, a tökéletes békéhez és az örök jutalomhoz vezet, még ha hihetetlenül nehéz is” – mondta Linda.
„Azt mondtuk a fiunknak, hogy választania kell Jézus és a melegságe között. Kényszerítettük, hogy válasszon Isten és a melegség között. Istent választani gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy életen át egyedüllétre van ítélve. Tinédzserként el kellett fogadnia, hogy soha nem lesz esélye beleszeretni valakibe, megfogni a kezét, átélni az első csók élményét. Mindig azt mondtuk a gyerekeinknek, hogy a házasság Isten legnagyobb földi ajándéka, de Ryannek el kellett fogadnia, hogy egyedül neki nem lehet része ebben az ajándékban.”
Mivel nem sikerült megváltoznia, Ryan 18 éves korára teljesen kiábrándult a hitéből, meggyőződése volt, hogy Isten soha nem fogja tudni szeretni őt, depressziós volt, és öngyilkos hajlamai voltak. Megpróbált más utat keresni, és elkezdett kábítószereket használni. Kezdetben csak füvezett ugyan, de alig hat hónap alatt rászokott a kokainra és a heroinra. Megszakította a kapcsolatot a szüleivel, akik másfél évig semmit nem tudta róla. Ez alatt az idő alatt azonban, amíg végig az életéért aggódtak, megértették, hogy el kell fogadniuk a fiukat, és már nem azért imádkoztak Istenhez, hogy megváltoztassa őt, hanem azért, hogy hazatérjen, és boldog legyen.
„Akaratlanul is megtanítottuk Ryant, hogy gyűlölje a szexualitását. És mivel a szexualitást nem lehet elválasztani az éntől, megtanítottuk, hogy gyűlölje önmagát” – mondta Linda.
Amikor 18 hónap után Ryan végre felhívta őket, már teljesen másképp álltak a kérdéshez. Már csak azt akarták, hogy a fiuk hazamenjen. Ezzel új szakasz vette kezdetét a család életében, és a következő tíz hónap során a szülők megtanulták őszintén elfogadni és szeretni a fiukat.
„Megtanultuk szeretni azt, akit a fiunk szeretett. És könnyű volt. Amitől annyira féltem, áldássá vált. Az utazás nem volt mentes a hibáktól, de a bocsánatkérés és a megbocsátás nyelve a kapcsolatunk természetes részévé vált” – mesélte az édesanya.
De aztán Ryan elkövette azt a hibát, amit sok függő elkövet: felvette a kapcsolatot régi barátaival, azokkal, akik még mindig drogoztak. Amikor tíz hónap után először nyúlt a droghoz, túladagolta magát. A szülőket felhívta a seattle-i Harborview Medical Center egyik szociális munkása, hogy menjenek be azonosítani a fiukat.
Ryan kómában volt, és kritikus volt az állapota. 17 napig volt kórházban, és bár olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy majdnem teljesen lebénult, az orvosok bizakodóak voltak, és azt mondták, nagy valószínűséggel életben maradhat. 2009. július 16-án azonban váratlanul mégis elhunyt.
„Most, ha visszagondolok arra a félelemre, amely minden reakciómat irányította abban az első hat évben, miután Ryan elmondta nekünk, hogy meleg, megborzongok, amikor ráébredek, milyen ostoba voltam. Nem azoktól a dolgoktól féltem, amiktől kellett volna. És most nem csak a legidősebb fiamat gyászolom, aki életem végéig minden nap hiányozni fog, hanem az elkövetett hibákat is gyászolom. Gyászolom azt, ami lehetett volna, ha a félelem helyett a hit irányít” – írta Linda abban az esszében, amit fia halála után két évvel írt. Az édesanya azóta azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a saját története megosztásával megpróbál segíteni más családoknak.
„Imádkozunk, hogy Isten valamilyen módon felhasználhassa a történetünket, hogy segítsen más szülőknek megtanulni igazán szeretni a gyermekeiket. Egyszerűen csak azért mert élnek, lélegeznek.”
