Bár a kollégái és a közönsége szerint is egy végtelenül szerethető ember, aki kellő humorral és iróniával van maga felé, és akinek a személyiségéből árad a kedvesség, ő egészen másképp vélekedik magáról. Minderről Alföldi Róberttel beszélgetett az RTL Most csatornán. Bármit is hoz az élet, azt tudomásul veszi. Így áll az öregséghez is. „Egyedül a kövérséget nem tudom elfogadni – sóhajtott. – Gyenge jellem vagyok, éjszaka is eszem. És bármit képes vagyok megenni. Soha életemben nem főztem, mert nem volt rá idő – hangsúlyozta. – A pandémia alatt találkoztam először az ’otthonlevés’ érzésével. Hogy otthon lehet maradni, nem kell felöltözni, mert nem megyek sehova.” Na és akkor kipróbálta a főzést. De sosem receptből, vagy ahogy azt kellene – folytatta –, mert mint mondta, olvasni már a rossz szeme miatt nem is szeret, hanem érzésből. „Rágondoltam valamire, ami nekem régen ízlett, és az alapján készítettem el, amit feltételeztem róla. És csudálatos finomak lettek.” Noha tudja, nem tesz jót az egészségének, hogy elengedte magát, már nem tud változtatni az étkezési szokásain. „A fájdalmakat valahogy elviselném, ha nem lennék közben kövér. Egyébként semmim nem is fájna olyan nagyon, ha nem kellene ezt a súlyt cipelnem. De nem tudok lefogyni. Néha vannak próbálkozásaim, mindhiába…” – tette hozzá mosolyogva.
„Rá vagyok szorulva az egyedüllétre”
Arra, hogy mennyire magának való, az egyedüllét döbbentette rá. „Rá vagyok szorulva az egyedüllétre. Ami azt jelenti, hogy kényszerem van rá, hadd legyek egymagam. És rettentően szeretek egyedül élni, az égvilágon semmi bajom nincs vele – jelentette ki nyomatékosan. Mire Alföldi közbevágott, hogy ennek dacára Koltai Róberttel mégis sokáig házasságban élt. – Két hét híján harmincöt évig. És most augusztusban lett volna az ötvenedik, ami érdekes szám lehetett volna, ha úgy alakul. Ezt csak úgy mondom, merthogy a dátumokat sem tudom elfelejteni.”
Van, hogy reggel 7-kor fekszik le
A színésznő a műsorvezető kérésére azt is elárulta, mit szeret annyira a magányban. „Egy előadás után ’semmit sem csinálni’ akárhány óra hosszáig tudok. Átlagosan hajnali négykor fekszem, de van, hogy rám világosodik, és reggel fél hétkor fekszem le. És hogy mit csinálok hajnali négyig? Semmit! – nevetett fel jóízűen. – Csak teszek-veszek, vagy az állatokról gondoskodom. Ha hazaérek, összeszedem a piszkos tálakat, a maradékot kikapargálom. A sünöket tizenöt éve etetgetem, a madarakat is, akiknek vagy tizennyolc etetője van. Nagyobbak, kisebbek is ki vannak aggatva a kertben – ecsetelte. Majd a műsorvezető megállította: ne haragudjon meg rá a kérdésért, de hogy ő lett a környék bolond állatos asszonya? – Az is vagyok. De közben nem csak erről szól az életem. Megcsinálom, mert imádom őket látni.”
