A Kövirózsa (Sempervivum tectorum) egy olyan növény, mely nemcsak igénytelen, de csodálatosan szép és örökzöld. Népiesen több elnevezéssel is ismert, mint például kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű vagy mennykővirág.
Ez a növény számos változatban létezik, és a levelek színe fajtától függően különböző. Európában gyakori, főleg a hegyvidékeken található meg, ahol a napos, sziklás lejtőkön érzi igazán otthon magát. Kitűnően tűri a szélsőséges szárazságot, nem igényes, és imádja a sok napfényt. Azonban nem viseli el a pangó vizet, és olyan helyeken könnyen elrohad, ahol nincs megfelelő vízelvezetés.
Magyarországon vadon csak a Villányi hegységben található meg, de termesztett környezetben gyakran találkozhatunk vele. Például az én kövirózsáim már több mint 10 éve származnak egy adventi koszorúról. Dróthoz erősítettem őket egy cserépbe, és ma már több négyzetméternyi területet borítanak.
A legkönnyebb módja a szaporításnak az új sarjak gyökereztetése tavasszal. A húsos, csillag alakú levelek számos hatóanyagot tartalmaznak. Érdemes tehát helyet szentelni a kertben ennek a növénynek, mivel szinte semmi gondunk nincs vele, viszont számtalan előnyét élvezhetjük.
A kövirózsa flavonoidokat, cserzőanyagokat, növényi savakat, nyálkaanyagot, szabad aminosavakat és fenolkarbonsavakat, valamint C-vitamint tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, lázcsillapító és külsőleg alkalmazva fájdalomcsillapító hatással rendelkezik. Emellett képes elpusztítani a baktériumokat és vírusokat.
Az orvostudományban is számos példa van a kövirózsa gyógyító erejére. Általában kiemelik a növény hűsítő és összehúzó tulajdonságait, és elsősorban külső felhasználásra javasolják
A népi gyógyászatban a kövirózsát használták lázcsillapításra, hasmenés kezelésére és féregűzésre, valamint külsőleg végtagi fájdalmak, égési sebek, leégés, napszúrás és vérzések kezelésére. Az összezúzott, pépes leveleket antiszeptikus hatású borogatásként alkalmazzák sebek kezelésére.
Levelek, amiket étolajba mártanak és összelapítanak, szemölcsökre tapadnak, valamint rovarcsípések okozta viszketés, szemölcsök, különféle duzzanatok és dagadások enyhítésére használják. A levet leforrázva teaként alkalmazzák torokgyulladásra, hörghurutra, kisebesedett száj és afta kezelésére. Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvében (1813) a kövirózsát ajánlja égés, aranyér és a mellbimbók repedezése ellen. Leggyakrabban a fülfájás kezelésére használták.
Az összetört leveleket ruhába csomagolták, majd kinyomták a levét és a fülbe csepegtették. Egy másik módszer az volt, hogy egy vékony cérnára fűztek egy levéldarabkát, és bedugták a fülbe. A levél nedve hatékonyan kezeli a tyúkszemet is. Ehhez a félbevágott levelet sós vízbe kell áztatni, majd az éjszakára a felkeményedett tyúkszemre kell rögzíteni. A kövirózsa nemcsak külsőleg volt használatos, hanem hideglelésben és hagymázban szenvedő betegeknek is adták a kinyomott levét, valamint ijedős kisgyerekeknek.
Fontos megjegyezni, hogy a kövirózsa használatának nincsenek ismert ellenjavallatai, és senkinek sem kell számolnia mellékhatásokkal.
