"Már majdnem egy évtizede küzdök epergörcsökkel. Időről időre annyira rosszul vagyok, hogy a fájdalom miatt görnyedve a falat kaparom. Ilyenkor hiába próbálok bármit tenni, semmi sem használ. Mindig is bizalmatlan voltam az orvosokkal szemben, ezért halogattam a beavatkozást. Azonban végül, hosszas rábeszélés után, beleegyeztem az orvosom javaslatába. Egy szerdai napon feküdtem be, és másnapra már készen álltak a műtétre.
Reggel rám kötötték az infúziót, majd vártam, hogy sorra kerüljek. Végül egy műtőruhás férfi tolt be a műtőbe. Az első viziten az orvosom ezt mondta nekem: "Kovács Úr, minden rendben van, megszabadítottuk Önt a fájó vakbelétől. Mostantól minden jó lesz." A félelmemben és a fájdalomtól felszisszenve felültem, és csak ennyit tudtam kinyögni: "Hogy-hogy?! Én epeműtétre jöttem ide." Később kiderült, hogy velem szemben a kórteremben fekvő másik Kovács nevű férfi volt az, akit sürgősen meg kellett volna operálni a vakbelével. Szegény ember! Az epekövemhez nem engedem, hogy hozzányúljanak, inkább vállalom újra a görcsöket, minthogy még egyszer átéljem ezt a rettenetet! Ami történt, az egyértelműen az egészségügyi rendszer kudarca! Soha többé nem megyek orvosi rendelő közelébe sem! Nem fognak játszani velem!"
