Till Tamás 2000. május 28-án tűnt el Baján. Otthonról biciklivel indult el a közeli vadasparkba, ám oda már nem érkezett meg. Az akkor 11 éves kisfiú kerékpárja később előkerült, ő maga azonban soha. A gyermek kámforrá válása a mai napig megoldatlan rejtély, a rendőrség évtizedek óta nem ér el áttörést az ügyben. Tomi szülei annak idején szinte azonnal felvették a kapcsolatot a hasonló sorsú kislány, Szathmáry Niki édesanyjával, a temetésére el is utaztak 2001-ben Gyulára. Azóta is tartják egymással a kapcsolatot, igazi sorstársi barátság alakult ki közöttük. Tillné Vörös Katalin és Till Mátyás fájdalommal és dühvel vegyes interjút adtak stábunknak. Kiderül-e valaha az igazság?
– Mindennap gondolunk rá, vele kelünk, vele fekszünk. Mindenhol ott van velünk: képeken az egész lakásban, a telefonunkon, de a nyakamon lévő medálban is őt viselem. Nekem mindig az a 11 éves emberke marad, aki akkor elment hazulról – kezdte a megtört asszony. Tomi szobája igazi emlékhellyé alakult. Fotók és ajándékok, emléktárgyak hevernek mindenhol. A mai napig minden ünnepre vesznek neki valami apróságot, amit itt gyűjtenek.
– Ha most hazajönne egy fiatalember és azt mondaná, ő Till Tamás, nagyon egyszerű volna kideríteni, igazat beszél-e. A beceneve a legfontosabb, azt rajtunk kívül nem is tudja senki, még a rendőröknek sem mondtuk el – folytatta az asszony, aki teljesen belebetegedett gyermeke elvesztésébe. 2016-ban sztrókot kapott, majd két újabbat. Később agyvérzés miatt fel kellett nyitni a koponyáját, nyolc napig még kómába is került. Kétoldalú tüdőembóliában szenvedett, aztán egy trombózis alakult ki a lábában. A fél oldala és az ujjai lebénultak, az orvosok azt mondták, soha többé nem fog tudni talpra állni, egy százalékot adtak az életéért, de az erős nő rájuk cáfolt.
– Manapság már bottal járok, de hosszú távra még szükség van a kerekesszékre. Anélkül nem tudok közlekedni, de hála istennek élek. És élni is fogok, ezért mindent meg fogok tenni, harcolok, akármi is lesz. Nekem megadatott, hogy kaptam még egy esélyt az életre. Nekem Tomi ad erőt ahhoz, hogy éljek. Nekem őt meg kell találnom. Addig nem szeretnék meghalni, amíg ő nincs meg és nem tudom meg, hogy mi történt vele. Hogy utána mi lesz velem, az már nem érdekel – sírta el magát.
Az első időszakban egy olyan környékbeli férfira terelődött a gyanú, aki a Tamás eltűnése utáni időszakban megölte a barátnőjét, a holttestet pedig elásta. Sz. János rendőri nyomásra beismerte a fiú megölését is, ám később visszavonta a vallomását. A tragédia után Katalinék kaptak egy telefont, a vonal túloldalán egy férfi szólt a kagylóba, azzal állt elő, ő tudja, hogy Tomit Spanyolországba vitték el megrendelésre. „Pedofil személyek, akik a fiúkat szeretik” – fűzte hozzá Till Mátyás, az édesapa.
– A férjem volt az első számú „gyanúsított”, a rendőrök hosszú időn keresztül figyelték is a mozgásunkat. Szörnyű volt, úgy kezeltek minket, mintha bűnözők volnánk. Másfél év múlva a hazugságvizsgálat tisztázta őt. Még mindig azt mondjuk, hogy a fiunkat elvitték. Nagyon bízom benne és reménykedek, hogy még életben lehet Tamás. Álmomban nagyon sokat beszélgetek vele. Csak egy a probléma, hogy soha nem jutunk a beszélgetés végére, hogy vele mi történt. Sajnos mondhatjuk azt, hogy ez egy rémálom. Az életemet adnám érte, hogy újra láthassam és újra magamhoz ölelhessem...
