Kezemben egy dobozzal sétáltam hazafelé a Kárász utcán, a dobozban az estről maradt különleges szendvicsekkel, mikor a padon egy bácsi éppen írt…nem tudtam mit, de láttam szépen ír és bele van merülve. Ránéztem a kezembe tartott dobozra, és nem vitt tovább a lábam: “Elnézést elfogadja ezt a pár szendvicset?” - kérdeztem, majd utána beszélgettünk is egy kicsit. Elmesélte, hogy éppen verset ír, és kiderült nem tudta, hogy ma van a magyar kultúra napja. Kérdeztem, hogy lefotózhatom-e az alkotását, mire azt mondta inkább felolvassa…hallgassátok meg szeretettel!
Egy hajléktalan magyar bácsi versét hallgatja most mindenki...szívszorító
Anonymous
12:00