Ennyit kértek, ezért a színtelen, ízetlen csirkepörköltért Siófokon…
Azt hittem, csak egy nyugodt ebédet szeretnék a Balaton partján. Végre egy kis pihenés, egy jó adag házias étel, valami magyaros – valami igazi. De amit kaptam, az sajnos minden volt, csak nem az.
Siófokon, egy forgalmas vendéglátóhelyre ültem be. Az étlap egyszerű volt, de pont ez tetszett meg: semmi flanc, ott virított a klasszikus csirkepörkölt galuskával. Gondoltam, ezzel nem lehet nagyon mellélőni – hát tévedtem.
A pincér kedves volt, a kilátás szép, az étel viszont... hát, inkább hagyjuk. Amikor kihozták, már ránézésre is lelombozó volt. A pörkölt színe szinte világosbarna, semmi mélyvörös, amit a jófajta paprika adna. A szósz híg, mint egy gyenge leves alaplé, a hús pedig szárazabb, mint egy tegnapi sült.
A galuska? Csomós, szétfőtt, mintha valaki nem gyúrt, hanem csak belekanalazott volna valami masszát a lobogó vízbe. Az egész tányéron nem volt sem íz, sem illat – semmi, amitől egy csirkepörkölt pörkölt lenne. Csak az ár volt sokkoló: 5.490 forint egy adagért.
Őszintén szólva nem is az ár fájt a legjobban, hanem az, hogy ennyire semmibe vették az embert. Egy ennyire alap, hagyományos magyar ételnek szíve-lelke kellene legyen. Ez itt viszont csak úgy "meg volt csinálva", gépiesen, érzelem nélkül.
És tudjátok, mit mondtak, mikor jeleztem, hogy ez elég gyenge volt? „Sajnáljuk, de ez nálunk így készül.” Nem volt reklamáció, nem volt gesztus, csak ez a mondat. Mintha én lennék a problémás, amiért ízeket keresek a pörköltben.
A legrosszabb az egészben, hogy ez sok ember első vagy egyetlen balatoni élménye lehet az adott nyáron. És ha ezt viszik magukkal emléknek, az nagyon szomorú.
Tanulság? Legközelebb inkább főzök magamnak a parton egy bográcsban, és biztos lehetek benne, hogy legalább van benne paprika, íz, meg egy kis szeretet.
