Az elmúlt napokban többen feltették nekem ezt a kérdést, miután végignézték azt a videót amiben Orbán Viktor látványosan dadog, nem egész három másodpercen keresztül.
Nem szokásom bulvárhírekkel foglalkozni de azt gondolom erre most mégis érdemes kitérni, több ok miatt is. Hadd vegyem ezeket sorra.
Először is Orbán Viktornak nincsen neurológiai betegsége a látott videó alapján. Ilyen pár másodperces lapszus bárkivel előfordulhat, s az, hogy utána koherensen folytatja a mondandóját, kizárttá teszi, hogy agyi keringészavar, stroke, vagy bármilyen más betegség tüneteit látnánk, bármit is gondoljon a nagyérdemű.
Másodszor : Nagy divat mostanában pár másodperces felvételek alapján megkérdőjelezni politikusok szellemi vagy pszichés alkalmasságát, Joe Biden-től Donald Trump-ig, de ez sem orvosszakmailag, sem etikailag nem elfogadható. Orvosi diagnózis csak részletes kikérdezés és vizsgálat, adott esetben eszközös vizsgálatok után állítható fel, nem TV-bejátszások vagy Dr. Google alapján. És akkor sem tartozik a nyilvánosságra.
Harmadszor: Az egészséggel összefüggő adatok kifejezetten érzékeny személyes adatnak számítanak. Mindenkinek joga van ezen adatainak védelmére, akkor is hogyha az illető közszereplő. Ez vonatkozik Orbán Viktor lefagyására, Ruszin Szendi Romulusz zsírleszívására (ha volt egyáltalán), és bármely más közszereplő egészségi állapotára, diagnózisaira, kezeléseire is. Ilyen adattal visszaélni bűncselekmény. Én azt is szankcionálnám, ha valakiről megalapozatlanul állítanak hasonlót, de szankciótól függetlenül is kifejezetten károsnak tartom az ilyenfajta hírverést.
Negyedszer: Orbán Viktort (vagy Magyar Pétert, Karácsony Gergelyt, stb stb) lehet utálni és lehet imádni is. Ha valaki Orbán Viktort (vagy Magyar Pétert, Karácsony Gergelyt, stb stb) a nemzet megmentőjeként tiszteli, meg fogja találni hozzá a számára megfelelő indokokat, mint ahogy az is, aki a nemzet tönkretevőjeként tekint rá. Csak attól függ mindez, hogy ki honnan tájékozódik, ill. melyik véleménybuborékba tartozik. Nem hiszem, hogy egészségre vonatkozó feltételezésekkel vagy félinformációkkal bárkit is meg lehetne győzni, hogy ha eddig szerette volna őt, mostantól gyűlölje, vagy fordítva. Tehát hasonló adatok politikai célú felhasználása vélhetően nem sokat hoz a konyhára. Rosszat azonban tehet, magunknak, és másoknak is.
Ötödször, és ez a fő mondandóm: Magyarország mentális állapota katasztrofális, a lakosság végtelenül megosztott, a szolidaritás, a másik elfogadása romokban van. Leszoktunk arról, hogy a másik emberre mint érző és gondolkodó lényre tekintsünk, különösen akkor, ha a politikai kerítés másik oldalán van. Barátságok mennek tönkre politikai ellentétek miatt, családtagok közé ver éket ez a fajta, mesterségesen fenntartott hisztéria. Bármi is lesz a választások eredménye 2026-ban, borítékolni lehet hogy maradni fog a megosztottság, csak az a kérdés, az ország melyik fele fog örülni, és melyik sírni.
Én a magam részéről nem értem azt, hogy valaki a saját értékei védelmében miért enged meg magának és/vagy a számára szimpatikus politikai oldalnak olyan dolgokat, amiket, ha ellene irányulnának, habozás nélkül és joggal ítélne el. Hogy két végletet mondjak: Hogyan lehet az, hogy egy hívő katolikus elfelejti azt, amit Jézus a fő parancsnak mond (" Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!"), és lájkolja, ahogy politikusok poloskának nevezik a másik oldal képviselőit, vagy azt, hogy egy fideszes országgyűlési képviselő egy leölt sertésre azt írja, "ő volt a soros Romulusz"? És hogyan lehet az, hogy egy liberális jogvédő, aki jogosan háborodik fel, ha valakit hátrányos megkülönböztetés ér, vagy megosztják egy érzékeny adatát, most gond nélkül röhögcsél Orbán Viktor fenti nyelvbotlásán, vagy egy honfitársa személyes hitén/meggyőződésén? Lehet fontosabb a saját emberségünknél, a saját lelkiismeretünknél az, hogy üssünk egyet valakin, aki más csapatban focizik? Nem áruljuk el ezzel önmagunkat, saját meggyőződésünket? Nem zavar, hogy ezzel újabb szöget ütünk az ország mentális egészségének koporsójába?
Azt gondolom, akkor lesz itthon változás, ha politikai szimpátiától függetlenül a rossz dolgokat rossznak tartjuk, a jó dolgokat elismerjük. Ha eleve inkább a jót próbáljuk látni a másikban. Ha képesek vagyunk párbeszédre azokkal is, akik mást gondolnak. Ha felismerjük, hogy egy odafigyelő, emberségesebb Magyarország közös érdekünk. És bármennyire is utópiának tűnhet ez, orvosi munkámban naponta tapasztalom, hogy lehetséges. Márpedig ha ez működhet egy rendelőben, akkor működhet a gyárban, az irodában, a boltban, a buszon, és bárhol máshol is. És ez lenne az igazi rendszerváltás.
