Valami nem passzol…
Nem haragszom. Nem ítélkezem.
Nem gondolom, hogy az ember ne változhatna meg.
Dopeman is megváltozhatott.
Miért ne?
És egy miniszterelnök is mondhatja: „Megbocsátok.”
Miért ne?
De ez az egész, valahogy nem passzol.
Nem az arcokkal van bajom.
Hanem azzal, amit ez a helyzet sugall.
Mintha most már bármi beleférne.
Mintha nem lenne múlt, nem lenne következmény.
Mintha a megbocsátás nem belső tett lenne, nem belső indíttatás, hanem politikai eszköz.
Mintha nem számítana, mit tettél, csak az, hogy KINEK VAGY HASZNOS MA…
Ez zavar.
Mert én hiszek a változásban, a jóvátételben, a kiengesztelődésben.
TÉNYLEG!
De az nem így néz ki.Nem kamerák előtt. Nem PR beszélgetésként.
Hanem csendben.
Idővel. Tiszta szándékkal.
És most ez az egész…
Túl sima. Túl gyors.
Túl kényelmes mindenkinek.
Nekem meg nem az a dolgom, hogy ezt elhiggyem.
Hanem hogy észrevegyem:
valami itt nem stimmel.
NAGYON NEM STIMMEL..
