A Lidlben vásároltam éppen. Szeretem a Lidlt, onnan szerzem be a zöldségek, gyümölcsök javát, mert bár akad a környékünkön parasztudvar, ahol boltot üzemeltet a gazda, számunkra megfizethetetlenek az árak. Találtam " Ments meg " csomagot is, ezt azt akciósan, örültem.
Fizettem a pénztárnál, a telefonommal lecsippantottam az applikációt, melyek további kedvezményekre jogosítanak, majd a jól végzett vásárlás megnyugtató érzésével bepakoltam a csomagtartóba. Még ültem kicsit a volán mögött, mert felhívott valaki. ( két.telefonom van, hála Istennek, ez a kijelentésem a későbbiekben nyer értelmet ). Aztán ráérősen kiálltam a parkolóból, hazaindultam.
A közeli kereszteződésnél még piros volt a lámpa, amikor a hátam mögötti autó sofőrje eszeveszetten dudálni kezdett. Bosszankodtam egy sort, gondolván, hogy hiába siet a lelkem, piroson nem hajtok át, de a következő pillanatban már zöld utat is kaptam. Igenám, de alig jutok túl a kereszteződésen, előttem imbolyogva biciklizik egy idősebb nő, szembeforgalom van, előzni nem tudok. Újra felhangzik a dudaszó, megint az az autó. Nyugi, kisapám, gondolom. De türelmetlen vagy!
Végre hazaérek, leparkolok, utolér a másik autó, az amelyik dudált, ő is leparkol. No, gondoltam, kászálódj csak ki öcsém, majd jól megmondom a magamét neked! Nem kászálódik, hanem fiatalos lendülettel, ruganyosan kiugrik egy húsz év körüli srác. Már nyitom a szám, szemöldökráncolva, hogy érezze szigorom, ám ő megelőz.
- Asszonyom! A boltban felejtette a telefonját és a pénztárcáját fizetéskor. Bocsánat, hogy dudáltam, nem tudtam meddig kell követnem.
Szigorúan ráncolt homlokom kisimul, szám becsukódik, fejem lehorgad szégyenemben. Milyen hamar kéznél állt a harag bennem… és milyen gyorsan váltott át szégyenbe, majd hálába. A fiú nélkül most itt állnék, pénz, iratok és applikációs telefon nélkül. Nem vettem észre, hisz csak a kedvezményt adó alkalmazások miatt használom.
- Köszönöm, - hebegem zavartan. - azt is, hogy utánam jött, hisz leadhatta volna a pénztárnál is. És köszönöm, hogy egyáltalán visszaadta, sokan zsebrevágták volna a pénzt, telefont.
- Tudja, engem úgy tanítottak a szüleim, hogy a becsület sok mindennél többet ér, mert megesik az életben, hogy egyebe sem marad az embernek, csupán az. No meg, ha nem hozom ön után, kétségbeesik, amint rájön, hogy elvesztette őket. - üde a fiatal arcon a mosoly, becsületes, tiszta a tekintet. - Látom sok a csomagja, melyik házban lakik? Ha nem veszi tolakodásnak, segítek cipelni.
Hát könnyes lett a szemem, és bocsánatot kértem tőle.
- Ugyan miért kér bocsánatot? - csodálkozott rám.
- Mert veszekedni akartam magával, lehordani a sárga földig, amiért dudált... - vallom be szégyenkezve. A legény nagyot nevet.
- Ne is törődjön vele, valószìnű fordított esetben magam is így reagálok. - azzal megragadta a csomagjaim és kérdőn nézett rám, hogy merre vigye.
( Már posztoltam a bejegyzést, amikor látom, hogy ma van az idősek világnapja. 🙂 . Vajon immár ünnepelhetek én is? )
#becsület #fiatalember #jóság #szégyen #segítőkészség
