📍 2025. október 29., Budapest – Móricz Zsigmond körtér
20:55 körül érkeztünk a 6-os villamos megállójába, amikor egy idős bácsi, bottal a kezében, elesett a villamos mellett. A bot kirepült a kezéből, ő pedig oldalra dőlt és a földre zuhant.
Odamentünk segíteni. Alig bírt beszélni, csak annyit mondott, nagyon fáj a csípője és nem tud megmozdulni. Látszott rajta, hogy hajléktalan lehet, de ez senkit nem kellene, hogy érdekeljen – egy ember feküdt előttünk, mozdulatlanul.
Hívtuk a mentőket 21:00-kor. A diszpécser sok kérdést tett fel, majd azt mondta, küldi őket.
50 perc telt el, de semmi. A bácsi közben vizet kért, szégyellte, hogy mindjárt bepisil.
21:50 körül megjelent egy polgárőr autó. Mikor elmondtam, mi történt, félbeszakítottak:
👉 „Menjenek innen, majd mi intézzük.”
Mondtam, hogy 50 perce várok a mentőre.
Erre a válasz:
👉 „Az biztos, hogy nem fog jönni, ez egy csöves.”
Pár perccel később megérkezett a mentő – a polgárőrök nagy meglepetésére.
A mentősök megkérdezték, mi történt, majd döbbenten hallgattam, amikor ezt kérdezték:
👉 „És miért gondolta, hogy mentőt kell hívni?”
Azt feleltem: „Mert egy ember elesett, nem tud felkelni, és fájdalmai vannak.”
Megköszönték, majd megkértek, hogy menjünk arrébb.
Ebben a pillanatban a bácsi, aki addig a földön feküdt, ránk nézett, és halkan megköszönte, hogy segítettünk neki és mellette maradtunk.
Erre az egyik polgárőr odaszólt:
👉 „Na, jól jártatok, máskor ilyenkor annyit mondanak, hogy a k*a anyátok.”
Amit ezután láttunk, az felfoghatatlan volt…
A polgárőrök és a mentősök felrángatták a földről a bácsit, aki fájdalmában jajgatott, feltették a villamosra, leültették, majd otthagyták.
A mentősök elmentek, a polgárőrök pedig mosolyogva integettek neki, miközben a bácsi sírt és maga alá vizelt a villamoson.
Nem tudom, mi fájt jobban: látni, ahogy egy idős ember így szenved, vagy azt, ahogy az együttérzés teljes hiánya uralja a segítségre hivatottakat.
Ez ma este Budapest közepén történt.
És ez mindannyiunk szégyene. 💔
A történet eredetiben itt olvasható el
