Drága Ferikém... !
Miközben a fél ország a töltött káposztát kanalazta, te, mint a nagy magyar virtus ifjú úttörője, alaposan bemindenezve védted a harcibékét egy kupica szilva.. meg egy stampó cseresznye között.
Lám, eltűnt a forradalmi hév.. az ellenállás romantikája. Pedig, te aztán alaposan kifújtad a szakma orrát.
Ma már.. mint kivénhedt öreg rocker tengeted a mindennapjaidat.. és a babos kendőt is inkább egy hosszú, érdes nyelvre cserélted. Épp azok seggét nyalod, akik ellen ( állítólag 🤔) mindig is küzdöttél.
Persze, megértem.. hiszen a nyugatnémet prosztatatabletta ára az egekben.. és amióta egyetlen félmeztelen lányka sem mutatja meg a megfáradt, vaksi szemeidnek a világegyetem kalandokkal teli bejáratát.. mind több maligánfok szükséges, hogy elérd az emlékek langymeleg ringatását.
Pedig micsoda kezdet volt. Harcolni a rendszer ellen.. hogy végül magába szippantson és a nemzet csótányából egy hamisítatlan alkesz Barbie-t faragjon. Kiszolgálni egy magát forradalmárnak hazudott elmebeteget, aki végül egy zsírosnyakú komcsivá változott..
De vajon mely rétegeket ér el, a gurgulázó hablatyolásod? Azok bizton csalódtak benned, akikkel együtt támadtad Jerikó falait, és a nagyvárosi farkas is egy fogatlan, csaholó ebbé változott.
Na de akkor miért tart el a rendszer? Erre, csupán egyetlen válasz van. Mert jobb, nem akadt. Egy magára valamit adó művész, bizonyosan nem áll a kivénhedt seggnyalók polgári körébe.
Ez van. Ennyi. Egyenértékű lettél Dr. Gáspár Győzővel.. a szellemi silányság úttörőjével. Biztosan megéri? Egy tribünön ülni egy rakás súlytalan, ócska senkiházival.. akik hamarosan a történelem szemétdombjára kerülnek?
Most, hogy Bródy János végleg a fogasra akasztja az akkordokat, illő lenne elgondolkodni.. az emlékezeteden.
A jelen megítélésed igen beszédes, hiszen amíg te a Sánta Macska krimó teraszán tartanád a bucsúkoncertedet.. ő még utoljára megtölt egy Arénát.. hogy feltegye a kérdést a vélhetően több ezres közönségének: " Miért hagytuk, hogy így legyen ? "
Drága Ferikém, ha az ember elvonatkoztat a dicstelen jelentől, és egy kissé a múltba réved.. épp neked kéne a barikád tetején állni, mint örök lázadónak.. aki az uralkodó rendszer ellen harcol. Harc.. a kommunfeudalisták ellen. Na de, félre a komcsizással.. hiszen még ők is úriemberek voltak, ezekhez a silány, pénzéhes bunkókhoz képest.
Az meg.. hogy épp karácsonykor rángatott ki a megélhetés, hogy alaposan bebkakaózva a békéről vakerásszál.. mindent elmond rólad.. Na de.. ki az a hülye, aki nem akar békét?
És vajon ki retteg attól.. hogy némi titkos megállapodás szövődménye, valóban háborúba sodor minket.. ? Hogy aztán verhessétek a melleteket.. " pedig mi úgy akartuk a békét, hogy le a kalappal.. ! " Mert, ez lesz..
Ha egyszer tisztában lesz a nép mindazzal.. amit elhallgatnak előlük.. lesz olyan Jerikó, hogy azt megemlegetitek.
Persze, ez már a megfáradt, kirabolt népnek.. aligha nyújt vígaszt..
Végül, hablatyolhatsz a romok tetején.. mint a nemzeti csótányból lett harcicsivava.. akit elzavart a magyar nép emlékezete.. Mert a jellem.. nem engedte meg.. a méltó visszavonulást..
Lám.. így lett egy nemzedék ikonjából.. egy degenerált vén hülye.. aki egyszerre ábrándozik a hamvas cunákról.. és a békeháborús megélhetésről..
Özv. Bartos Tivadarné
