A műthetetlen agydaganattal küzdő 9 éves kislány kálváriájáról a kezdetektől beszámolt portálunk. -rja a Zaol.
Bemutattuk a betegségét, a szülők harcát, a gyógyszeres kezelés elindulását. Legutóbb február elején írtunk Natasáról, amikor hosszú idő után végre megkapták a gyógyszert, amitől segítséget reméltek. A közösségi összefogás, a szülők erejükön felüli teljesítménye, a sok-sok biztatás, ami érkezett, lépésről lépésre reményt adott, hogy Natasa elindulhat a gyógyulás felé vezető úton.
Műthetetlen agydaganattal küzdött, de a zalaegerszegi 9 éves Natasa hősiesen harcolt, mindent megtett. Vasárnap elhunyt
Műthetetlen agydaganat: hősies küzdelmet vívott Natasa
Az édesanya posztjában hétfőn reggel szembejött a fájó és visszafordíthatatlan valóság. Mogyorósi Mónika saját Facebook-oldalán írta: tegnap délután egy angyal hazatért… Natika kicsiny szerető szíve nem dobbant többé, mérhetetlen fájdalmat hagyva hátra azoknak, akik Őt végtelenül szerették. Példátlan és hősies küzdelmet vívott valamivel, ami most legyőzte törékeny kis testét, de a lelkét soha!
Csodás gyermek volt, kedves, empatikus, okos, tehetséges és gyönyörű – írta róla édesanyja
Most szó szerint közöljük édesanyja szavait, hiszen sok harc és szenvedés után ezt ki kellett írnia magából:
"Natasa gyógyulásért folytatott harca 13 és fél hónapig tartott! Ő soha nem adta fel, az utolsó lélegzetvételéig küzdött, hogy bennünk éltesse a reményt! Elértük, hogy DIPG kezelésében ne a korábbi protokollt kövessék az orvosok. Szerettük volna megmutatni, hogy ebből a szörnyű betegségből van kiút…, de sajnos a mi Angyalkánknak túl sokat kellett várnia rá és túl későn kezdte a kezelést. Neki nem sikerült, viszont másoknak Natika jóvoltából sikerülhet!
Aki ismerte, szerette, mert ez nem lehetett másképp, csodás gyermek volt, kedves, empatikus, okos, tehetséges és gyönyörű. Szülő nem kívánhat nála tökéletesebb gyermeket! Hálásak vagyunk, hogy hozzánk született, minket választott és rövid élete során annyi szeretetet adott, ami másnak egy hosszú életen át sem sikerülne! Elvesztése olyan fájdalom, amit leírni sem tudok, már csak az emléke marad, amit őrzünk, amíg csak élünk…
Ez a kép volt a kedvence, bár már régen készült. Szerettük volna látni még így mosolyogni… de majd ha újra találkozunk… majd akkor…"
