A csepeli Kavicsos-tó kedves hattyúját közvetlen közelről lőtte le egy légpuskával, többek szeme láttára.
A Tollas Barát Madármentés írt arról az egészen embertelen és felháborító esetről, ami Csepelen történt. A bejegyzés szerint egy férfi közvetlen közelről lelőtt egy hattyút, több szemtanú előtt, és semmilyen megbánást nem tanúsított, egészen addig, amíg a rendőrség meg nem érkezett a helyszínre. A beszámoló szerint a hatóság láttán hirtelen megbánta tettét.
A Gáspár nevű hattyút az alapítvány segítette, és céljukként tűzték ki, hogy addig nem hagyják az ügyet, amíg meg nem kapja méltó büntetését az állatkínzó.
Egyértelműen olyan szabályokra van szükség Magyarországon, amelyek valóban visszatartó erejűek, valamint a kegyetlen tettek súlyának megfelelő büntetési rendszert kialakítására.
Az alapítvány bejegyzése így szól:
"Tudjátok jól, nem sokszor szoktunk ilyen típusú posztot kitenni, de megtesszük - mert kell. Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy itt vagyunk, itt is maradunk és a mi közösségünk úgy gondolja: nem, nem maradhatnak tovább következmények nélkül az állatkínzás különböző bestiális formái, a természetkárosítás egyéni és szervezett módjai Magyarországon.
A héten egy védencünket, Gáspárt, a csepeli Kavicsos-tó ikonikus gúnár hattyúját pusztította el egy “férfi”, csak azért mert régóta “idegesítette”. Közvetlen közelről mészárolta le egy légpuskával, miközben a szemtanúk előtt csipetnyi megbánást sem mutatott. Ez a “bátorság” persze addig tartott, míg tette nyilvánosságra került és megjelent a rendőrség a tónál. Akkor persze beismerte. Sajnálja.
Én is. Én is sajnálom a madaramat, amit gondosan ápoltam és szerettem. Életem munkáját, amit napról napra bizonyos egyének, magukat törvényeken felülinek gondolva a sárba tipornak. Magyarország egy természeti értékét, egy védett madarát, egy érző lényt, akinek párja tojásokon ül.
Nincs helye köztünk, nincs helye a társadalomban, sem neki, sem a műmegbánásának. Nincs helye a szemléletnek, hogy felsőbbrendűek vagyunk a természetnél. Nem vagyunk és nem leszünk. És ezt az üzenetet fogjuk vinni tovább addig, amíg ki nem lesz vizsgálva minden ilyen ügy és példás, elrettentő erejű büntetést nem kapnak az állatkínzók. Már egy letöltendőnek is örülnénk.
Gáspár ügyét mi biztosan nem fogjuk “elengedni” egy sajnálom szóra!
Szállj szabadon, kedves barátom! Sosem felejtem el, ahogy követted a motorcsónakokat, ahogy felnevelted egyedül a kicsiket. Szerettek a parton - egy kivétellel. És az az egy elég volt, hogy olyan pusztítást végezzen, aminek a súlyát fel sem tudja mérni.
Mert: “nem tudják, mit cselekszenek.”
