Megszülte kisfiát, majd alig egy hónappal később eltemette kilencéves kislányát egy szolnoki családanya. Vivien leukémiában szenvedett, és bár a család végig reménykedett, a mindig mosolygós nagybeteg gyermek tisztában volt vele, mi vár rá.
A kis Vivien izgatottan várta kisöccse érkezését. Már azt is eltervezte, miben fog segíteni a kisfiú körül, miközben már jól tudta, hogy súlyos betegségben szenved. Szeptember elején Szolnokról Budapestre szállították csontvelő-transzplantációra. Az édesanyja sokáig vele lehetett, de aztán októberben át kellett mennie a szülészetre, hogy 19-én a világra hozzá Marcellt. Két hétig volt otthon az újszülöttel, de aztán visszament a kislányához, hogy támogassa. Vivike pedig november 23-án örökre lehunyta a szemét, de legalább megérhette az öccse születését, és természetesen képeket is kapott róla.
EGY HÉTFŐI NAPON MENT EL. HISZEK BENNE, HOGY ODAFÖNN TALÁLKOZUNK VIVIENNEL.
– A halála előtt három héttel az anyukámnak, a nagymamájának mondta, hogy nem veszi be már a gyógyszert, mert megvan már a helye a mennyországban. Ezt hallva megpróbált megvigasztalni, mondván, hogy ő örökre velünk marad – fogalmazott a Borsnak Mónika, a gyászoló édesanya.
– Próbálom magamat tartani, de egyre nehezebb. Ott voltam Vivi mellett az utolsó pillanatig.
A kislány szobáját sokáig érintetlenül hagyta a család, úgy volt, ahogy utoljára hagyta Vivien, de mára megkapta az újszülött Dávidka. A ruháit és a rajzait viszont eltette emlékbe az anyuka.
A HÁZ TELE VOLT AZ ÜZENETEIVEL, MINDENHOVA KIÍRTA, HOGY „SZERETLEK, ANYA!”
– fogalmazott Mónika.
Vivien bátyja májusban lesz 14 éves. Ő egyelőre egyáltalán nem beszél a szeretett húgáról, és nem is sír. A család már beszélt egy pszichológussal is, mert nem jó, ha a tinédzser elfojtja a fájdalmát
– Arra biztattam, hogy nyugodtan élje át a fájdalmát, vagy üssön bele valamibe. Van amikor engem is úgy elkap a keserűség, hogy legszívesebben széttörnék valamit – vallotta be a családanya.
