1) Oroszország/Szovjetunió 1899-től kezdve számos olyan szerződés megalkotásában részt vett és ratifikálta azokat, amelyek kötelezik a viták békés rendezésére és erőszak tilalmára (pl. 1928 Kellogg-Briand Paktum, 1945 - ENSZ Alapokmány, 1975 -Helsinki Záróakta, stb.)
2) Számos olyan szerződést írt alá, amelyben kifejezetten garantálja Ukrajna önállóságát, szuverenitását, területi függetlenségét és integritását. (Kérésre megküldöm mindet).
3) A történelem folyamán évezredeken át az államok fókuszában az önvédelem volt az elsődleges, mivel semmi nem tiltotta, hogy bárki rátámadjon, és a költségvetésük 30+ %-át költötték a hadseregre. Azt a gazdasági és szociális jólétet, amit Európában élvezünk, az is tette lehetővé, hogy 1945 óta ez tilos. Így az államok költhettek 2-6 %-ot a hadi kiadásokra és maradt oktatásra, egészségügyre és más társadalmi fejlesztésre. Széles körű társadalmi jólét és fejlődés csak akkor érhető el, ha a béke és biztonság adott.
4) Amikor az oroszok arra hivatkoznak, hogy félnek Európától, mert Hitler is megtámadta őket, ne felejtsük el, hogy előtte ők lerohanták Finnországot 1939 novemberében, majd 1940 nyarán a Balti-államokat, a 2. vh. után majdnem 50 évbe tellett, mire hazamentek Kelet-Európából, közben leverték például az 1956-os forradalmat, a Szovjetunió szétesése után pedig a legválogatottabb fegyveres és nem fegyveres módokkal kényszerítették rá a Szovjetunióból kivált államokat, hogy orosz vazallusok legyenek, a területükön orosz katonák legyenek jelen. Ezek alapján semmi meglepő nincs abban, hogy a közép- és kelet-európai államok a NATO-t és az Európai Uniót választották, választják.
5) Magyarország 1990 óta tagja az Európa Tanácsnak, 1999 óta a NATO-nak és 2004 óta az EU-nak. Ezek jogi szinten szerződéses kötelezettségek, ahogyan egy házasság is. És ahogyan egy házasságban is következményei vannak a hűtlenségnek, akár erkölcsi, akár jogi vonatkozásban is, úgy ez igaz egy nemzetközi szövetségre is. Magyarország a jogi kötelezettségei és geopolitikai helyzete miatt sosem volt semleges állam és most sem az, tehát a külpolitikánkat mindenkor ehhez kell igazítani.
