Zokogva lépett be ma a prof az anatómia órára. Amikor megtudtuk miért...

Gyógytornásznak tanultam. A fősulin a diákok 90%-a nő. Szülés előtt- és után néhány (pl. én) általában emberszerető, érzékeny lelkek. Éppen az idegrendszerről tanultunk akkoriban.

Egyik reggel késve jött az öreg prof. aki az anatómia órát tartotta. Nagyon feldúlt állapotban érkezett hétfőn reggel. Debrecenből jött fel 2 napra hogy minket tanítson. Irtó zaklatott volt. Elnézést kért a késésért, és elkezdte az órát. De pár perc után közölte, hogy nem tud koncentrálni, mert rémes dolog történt vele. A sírás kerülgette szegény öreget... Elmondta, hogy neki Cegléden van a csatlakozása a reggeli vonathoz, és borzasztó balesetnek volt tanúja. Várakozott a peronon, ahol egy anyuka állt mellette. Karján egy babával, kezét fogta egy másiknak. Bemondták hogy a 3. vágányra érkezik a vonat amivel jönni szokott. Az anyuka elindult a gyerekekkel, meg a csomaggal a 3. vágányhoz, de közben a 2. vágányon átrobogott egy gyorsvonat, amit korábban mondtak be. A nő ezt valószínűleg nem hallotta. Miközben a gyerekekkel a célja felé igyekezett a vonat egyszerűen átgázolt rajtuk. Kedves öreg tanárunk látta a kis kezecskéket, meg a vért... Szinte sírt szegény prof, mi meg (a sok nő) zaklatottan ültünk ott vagy százan, és nyeltük a könnyeinket... frown hangulatjel Nagyon sajnáltuk. Ott állt a fejét lehajtva, két kezével az asztalhoz támaszkodva, és sírt...
Majd jól ismert ördögi vigyorával felnézett:
-... és mit szólnának hölgyeim, ha most én azt mondanám, hogy ezt az egészet kitaláltam? Hogy mindez nem igaz, csak jól felhúztam magukat?! Na??? Milyen érzés??? Pedig így van!
Gyilkos indulatok szabadultak fel bennünk, ahogy elkezdett minket provokálni. Ki tudtuk volna kaparni a szemét ezért a színjátékért. Mire vigyorogva közölte:
-Na látják hölgyeim ez a szimpatikus idegrendszer aktivitása!!!
Megjegyeztük egy életre!