Éppen Felcsúton jártam, és elmélkedtem az élet nagy dolgain, amikor is...
Lassan aztán eloszlott a gondolat fölhője, mert megérkeztem az ötös számig, ami mögött az állandó szálláshely foglal helyet. Itt nyilallt csak belém a felismerés: teljesen simán jutottam el idáig. Gyalog. Pedig még gyanúsan feketébe öltöztem!
A TEK-es fiúk vagy leugrottak gyrosért, vagy Orbán Viktor nincs itthon, de hogy semmi nem védi a rezidenciát az őrbódén kívül, az egészen látványosan biztos. Persze lehet, hogy csak simán nem vettem észre a tarkómon szaladgáló kis piros fénypontot.
Meg is mutatom, tessék, eljutottam a kapuig:
Lehet, hogy a meghosszabbított védelem abból állna, hogy munkaidőn túl is lenyomva tartják a REC gombot?
Furcsa dolog egyébként itt ekkora nyugalomban korzózgatni.
Pont ez a feneketlen nyugalom a borzongatóan furcsa, hogy egy autó sem lassít le mellettünk, hogy senki nem kéri el a lakcímkártyánkat, és tesz fel érdeklődő kérdéseket. Csak egy apuka kíséri haza éppen kisfiát. Mondjuk ő méregetett is. Ügynök lett volna, aki észrevétlenül dobott egy poloskát a kabátomra?