Galambos Lajos egy időre szögre akasztja a trombitáját és a mikrofonját. Ennek csak az egyik oka, hogy hamarosan börtönbe kell vonulnia. Ennél fontosabb, hogy egy-egy bulin az életével játszik.
Galambos Lajos meglepő meghívással élt a Bors napilap felé. Minket kért arra, hogy legyünk ott vele és közönségével azon a bulin, ahol utoljára fújja meg nyilvánosan legendás hangszerét és ahol utoljára szórakoztatja rajongóit. Munkatársunkat Boldogasszonypusztán fogadta, ahol egy kisebb baráti társasághoz csatlakozhattunk, amíg ő készülődött az utolsó nagy menetre…
– Nem úgy szól a trombita, ahogy kellene, de a doktornő is megmondta, hogy kevesebbet fújhatom... A magasabb hangok nem mennek igazán és nem is szabadna, de úgyse bírom ki. Nekem a zene az életem.
Olyan ez, mintha elvennék az oxigént, ami most megtörtént velem szó szerint és átvitt értelemben is
– utalt tüdőbetegségére Galambos Lajos, miközben utoljára nézett bele a mocsai birtokán álló kúria előszoba tükrébe úgy, hogy egy koncertre készült. A Bors ott volt a trombitaművész otthonában, miközben az utolsó simításokat végezte fellépőruháján és amolyan gyakorlásképpen fújt néhányat imádott hangszerébe, ami egyébként beteggé tette.
Lajcsi ugyan igyekezett vidámnak mutatkozni, de látszott rajta, hogy fizikálisan megterhelő számára a trombita megszólaltatása és persze a lelkében is viharok dúltak, hiszen sok évtizedes karrierjének lezáró akkordjaira készült szombat este.
