Hirtelen rátaposott a fékre, a szíve hevesen dobogott. Kiugrott az autóból, és a jeges levegő élesen az arcába csapott. A férfi mozdulatlanul feküdt a hóban, teste teljesen elkékült a hidegtől.
– Uram, jól van?! – kiáltotta, miközben letérdelt mellé.
De a következő pillanatban ledermedt – a férfi arca furcsán ismerős volt. Mintha a szíve egy pillanatra megállt volna… Felismerte. Ez a saját bátyja volt, aki több mint tíz éve eltűnt!
Reszkető kezekkel megérintette a jéghideg kezét. Még lélegzett, bár alig. Nem habozott: levette a kabátját, ráterítette, majd remegő ujjaival azonnal tárcsázta a segélyhívót.
Mire a mentő megérkezett, az orvosok megállapították, hogy a férfi súlyosan kihűlt, de van esélye a túlélésre.
Később, a kórházban, amikor végre kinyitotta a szemét, üres tekintettel nézett rá.
– Ki… vagy te? – suttogta alig hallhatóan.
A nő nagyot nyelt, és a könnyei kicsordultak.
– A húgod vagyok… Hol voltál ezekben az években?
A férfi elfordította a tekintetét az ablak felé, és rövid hallgatás után halkan megszólalt:
– Valahol… ahová nem akarok visszamenni.
Az igazság, amit el kellett mondania, sokkal borzalmasabb volt annál, mint amit a nő valaha is elképzelt volna…
