Létezik egy népszerű mondás, miszerint a láb mögött található a „második szív”. És bár anatómiai értelemben nem valódi szívről van szó, ez a kép jól mutatja, hogy az elképzelés nincs is olyan messze a valóságtól.
A láb hátsó részén, különösen a vádli izmaiban – főként a gastrocnemiusban és a soleusban – egy, a keringés szempontjából létfontosságú jelenség zajlik. Valahányszor sétálsz, lábujjhegyre állsz, vagy egyszerűen aktiválod ezeket az izmokat, egy pumpáló hatás jön létre, amely elősegíti az alsó végtagokból a szív felé visszaáramló, értékes vér visszajutását.
Fiziológiai szempontból ez a rendszer kulcsfontosságú. A vénás vérnek le kell küzdenie a gravitációt, hogy visszatérjen a szívhez, ebben pedig a vádli izmai perifériás pumpaként működnek. Összehúzódásuk során összenyomják a mélyvénákat; a vénabillentyűk megakadályozzák a visszaáramlást, és egyetlen irányba terelik a vért: felfelé, az élet felé.
Amikor ez a „második szív” mozgásszegény életmód, tartós immobilizáció vagy izomgyengeség miatt nem működik megfelelően, problémák jelentkeznek: nehézláb-érzés, duzzanat, visszér, fáradtság, sőt a trombózis kockázata is megnő. Nem véletlen, hogy a mozgás az egyik legerősebb terápiás eszköz az érrendszeri egészség megőrzésében.
Ez a kép nemcsak az izmokról és az erekről szól. A mozgásról mint gyógyszerről beszél. Arról, hogy egy olyan egyszerű dolog, mint a séta, hogyan tart működésben egy rendszert, amely minden másodpercben csendben dolgozik. A testet nem tartós mozdulatlanságra tervezték; mozgásra, összehúzódásra, előrehaladásra.
A vádli izmainak gondozása a keringés, a szív és a mindennapi energia védelmét jelenti. Mert bár a fő szív a mellkasban dobog, van egy másik is, amely minden egyes lépésednél fáradhatatlanul dolgozik, és alulról tartja fenn az életet.
