Az NKA-botrány egyik legkülönösebb jelensége, hogy miközben a nyilvánosságban talán Hankó Balázs neve hangzott el a legtöbbször, egyelőre nem ő az, akit őrizetbe vettek vagy meggyanúsítottak.
A Nemzeti Kulturális Alap körüli ügy hónapok óta uralja a közéletet. A botrány középpontjában a több mint 17 milliárd forintos támogatási keret áll, amelynek elosztása miatt nyomozás indult, és amely ügyben már több személyt őrizetbe vettek hűtlen kezelés gyanújával. A hatóságok léptek, házkutatások voltak, vezetők mondtak le, és több érintett ellen büntetőeljárás indult.
A közvélemény számára mégis az a kérdés maradt meg: ha az ügy szinte minden részleténél Hankó Balázs neve merült fel, akkor miért nem ő ül a vádlottak padján?
A válasz egyelőre az lehet, hogy a politikai felelősség és a büntetőjogi felelősség nem ugyanaz. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterként felügyelte az NKA működését, és több beszámoló szerint szerepe volt a vitatott döntési struktúra kialakításában, illetve a kollégium összetételének meghatározásában. Több forrás szerint az NKA kiemelt támogatási rendszerének létrehozása és működése az ő miniszteri időszakához köthető.
Az ügyet bonyolítja, hogy nyilvánosságra került információk szerint nemcsak a 17 milliárdos támogatási keret kapcsán merült fel a neve, hanem egy külön miniszteri keret felhasználása miatt is. Kritikusai szerint ezek a döntések indokolják, hogy a nyomozásnak a politikai vezetői szintig is el kellene jutnia.
Ugyanakkor egy jogállamban senkit nem lehet pusztán azért börtönbe küldeni, mert politikailag felelősnek tartják. Ehhez konkrét bizonyítékok, gyanúsítás, majd bírósági döntés szükséges. Jelenleg a nyilvánosan ismert információk alapján ilyen lépés Hankó Balázs esetében nem történt. A nyomozás viszont még folyamatban van, és a hatóságok további érintettek szerepét is vizsgálják.
Ezért ma a kérdés nem az, hogy miért nincs börtönben Hankó Balázs, hanem az, hogy a nyomozás meddig hajlandó elmenni. Ha a döntések valóban olyan szinten születtek, ahogyan azt több feltáró cikk és információ sugallja, akkor a közvélemény joggal vár választ arra, hogy a politikai vezetők felelősségét is vizsgálják-e. Ha viszont erre nincs bizonyíték, akkor a büntetőeljárásnak ott kell megállnia, ahol a bizonyítható felelősség véget ér.
Az NKA-botrány egyik legfontosabb tanulsága éppen az lehet, hogy a közpénzek felhasználásáról szóló döntések esetében nem elég a politikai elszámoltatás ígérete. A társadalom azt várja, hogy minden érintettre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak – függetlenül attól, milyen magas pozíciót töltött be.
