Az utóbbi időben egyre több olyan hang jelenik meg a közösségi médiában, amely nemcsak kritikát fogalmaz meg, hanem kifejezetten támadja a nehéz helyzetben lévő Rubint Réka-t. Az ok? Sokan úgy gondolják, hogy a betegsége körüli kommunikáció „politikai fogás”, pusztán azért, mert ő és férje, Schobert Norbert nyíltan vállalják kormánypárti nézeteiket.
Álljunk meg egy pillanatra.
Mikor jutottunk el oda, hogy egy ember betegségét politikai szűrőn keresztül vizsgáljuk? Mikor lett elfogadható az, hogy valakit azért támadjanak, mert az életének egyik legnehezebb harcát vívja – és közben nem „a megfelelő oldalon áll”?
A daganatos betegség nem kampányeszköz. Nem kommunikációs stratégia. Nem egy PR-fogás. Ez egy kíméletlen valóság, amely nem válogat politikai hovatartozás alapján.
Azok, akik ma gyanúsítgatnak, cinikus megjegyzéseket tesznek, vagy egyenesen támadják Rékát, valójában nem politikai véleményt formálnak – hanem egy embert rúgnak akkor, amikor a legkiszolgáltatottabb. Ez pedig nem vélemény, hanem embertelenség.
Lehet valakivel nem egyetérteni. Lehet vitázni a nézeteivel. Lehet kritikát megfogalmazni a nyilvános szerepléséről. De van egy határ, amit nem lenne szabad átlépni: az emberi méltóság határa.
És egy súlyos betegséggel küzdő ember esetében ez a határ még egyértelműbb.
Talán itt lenne az ideje annak, hogy egy pillanatra félretegyük a politikát, az indulatokat, a megosztottságot – és emlékezzünk arra, hogy a másik oldalon is egy ember van. Egy feleség, egy anya, egy nő, aki most nem vitázni akar, hanem gyógyulni.
Mindenki, aki bántja őt, most jól figyeljen: amit mondtok, az nem „kritika”. Az nyomot hagy. És sokkal többet árul el rólatok, mint arról, akit támadtok.
